Tron Wiki
No edit summary
No edit summary
Line 20: Line 20:
 
A is a digital creature that causes [[wikipedia:Glitch|glitches]]. Gridbug swarms can [[derez]] programs and cause havoc throughout an entire system. Their size varies over the various media, but they usually appear in large numbers. Despite their name, gridbugs differ from insects in having four legs instead of six. Their counterparts in the real world would probably be programming bugs that disrupt system activity.
 
A is a digital creature that causes [[wikipedia:Glitch|glitches]]. Gridbug swarms can [[derez]] programs and cause havoc throughout an entire system. Their size varies over the various media, but they usually appear in large numbers. Despite their name, gridbugs differ from insects in having four legs instead of six. Their counterparts in the real world would probably be programming bugs that disrupt system activity.
   
<p style="line-height:15px;margin:0px0cm15px108pt;font-size:10pt;font-family:Calibri,sans-serif;color:rgb(90,90,90);text-align:justify;"><span lang="EN-US" style="color:black;">De szép is volt azon a nyáron a határ! Sárgultak a búzatáblák, a zab még zölden bólogatott, a kaszálókon petrencékbe hordták a szénát; piros lábú gólyák lépdeltek méltóságteljesen a réteken, és egyiptomi nyelven kerepeltek - ez volt az anyanyelvük. A gabonaföldeket, kaszá­lókat sűrű erdők övezték, s az erdők ölén mély vizű tavak csillogtak. Szép volt, nagyon szép volt a határ!
 
</span></p>
 
   
<p style="line-height:15px;margin:0px0cm15px108pt;font-size:10pt;font-family:Calibri,sans-serif;color:rgb(90,90,90);text-align:justify;"><span lang="EN-US" style="color:black;">Mély árkokkal körülszegett, régi udvarház melengette öreg falait a napsütésben. Környékét fölverte a lapu, falai tövétől az árkok széléig kedvükre nőttek-terpeszkedtek az óriási lapulevelek; egy-egy magasabb bokor alatt kényelmesen megállhatott volna egy kisgyerek.
 
</span></p>
 
   
  +
Viktor is gay!!!!! Fuck you goodbye :) <3
<p style="line-height:15px;margin:0px0cm15px108pt;font-size:10pt;font-family:Calibri,sans-serif;color:rgb(90,90,90);text-align:justify;"><span lang="EN-US" style="color:black;">Ez a zöld sűrű valóságos rengeteg erdő volt annak a kacsának, amelyik itt ült a fészkén, hogy tojásait kiköltse. Sokáig kellett melengetnie a tojásokat, s a kacsa sokat unatkozott: vendég ritkán vetődött el hozzá, a társai meg az árkok vizében bukdácsoltak, nem szívesen totyogtak ki a szárazra, hogy a világ folyásáról társalogjanak vele a lapulevelek alatt.
 
</span></p>
 
 
<p style="line-height:15px;margin:0px0cm15px108pt;font-size:10pt;font-family:Calibri,sans-serif;color:rgb(90,90,90);text-align:justify;"><span lang="EN-US" style="color:black;">Egy nap aztán fölpattant az első tojáshéj, utána a második, s a többi. „Sip-sip!" - örültek meg a világnak a fiókák, s kigombolyodtak a tojásból, mint megannyi megelevenedett tojássárgája.
 
</span></p>
 
 
<p style="line-height:15px;margin:0px0cm15px108pt;font-size:10pt;font-family:Calibri,sans-serif;color:rgb(90,90,90);text-align:justify;"><span lang="EN-US" style="color:black;">- Háp-háp! - az öreg kacsa csak ennyit mondott. A kiskacsák ott nyüzsögtek körülötte, kíváncsian nézték a lapulevelek zöld sűrűjét, s az anyjuk hagyta, mert a zöld szín jót tesz a szemnek.
 
</span></p>
 
 
<p style="line-height:15px;margin:0px0cm15px108pt;font-size:10pt;font-family:Calibri,sans-serif;color:rgb(90,90,90);text-align:justify;"><span lang="EN-US" style="color:black;">- Ó, micsoda óriási nagy a világ! - álmélkodtak a kicsinyek; persze itt már másképp érezték magukat, mint benn a szűk tojásban.
 
</span></p>
 
 
<p style="line-height:15px;margin:0px0cm15px108pt;font-size:10pt;font-family:Calibri,sans-serif;color:rgb(90,90,90);text-align:justify;"><span lang="EN-US" style="color:black;">- Azt hiszitek, ez az egész világ? - kérdezte az anyjuk. - A kert túlsó fele is hozzátartozik, de még a pap földje is. De ott még én se jártam. No, megvagytok-e valamennyien? - Kinyújtotta a nyakát, és végignézett a kis seregen. - Dehogy vagytok, hiszen lám, a legnagyobbik tojás még ott hever a fészekben. Jaj, meddig melengessem még? Most már igazán unom! - De mit tehe­tett, visszaült a tojásra.
 
</span></p>
 
 
<p style="line-height:15px;margin:0px0cm15px108pt;font-size:10pt;font-family:Calibri,sans-serif;color:rgb(90,90,90);text-align:justify;"><span lang="EN-US" style="color:black;">- Hogy vagyunk, szomszédasszony? - kérdezte egy öreg kacsa, aki látogatóba jött hozzá.
 
</span></p>
 
 
<p style="line-height:15px;margin:0px0cm15px108pt;font-size:10pt;font-family:Calibri,sans-serif;color:rgb(90,90,90);text-align:justify;"><span lang="EN-US" style="color:black;">- Annyi bajom van ezzel az egy tojással - panaszkodott a kacsa. - Nem győzöm kivárni, hogy felpattanjon. Hanem nézd meg a többit! Soha életemben nem láttam különb kiskacsákat. Egytől egyig arra a semmirekellő apjukra ütöttek. Még csak el se jött hozzám.
 
</span></p>
 
 
<p style="line-height:15px;margin:0px0cm15px108pt;font-size:10pt;font-family:Calibri,sans-serif;color:rgb(90,90,90);text-align:justify;"><span lang="EN-US" style="color:black;">- Hadd látom azt a csökönyös tojást! - mondta a kacsanéne. - Alighanem pulykatojás, nekem elhiheted! Én tudom, mert egyszer én is megjártam. Pulykatojásokat költöttem ki, s mennyit vesződtem a kicsinyekkel! Mert a pulyka mind retteg a víztől. Nem mentek azok a vízbe, se szép szóra, se parancsra! Mutasd csak azt a tojást! Hát ez bizony pulykatojás! Hagyd csak itt a fészekben, s inkább a többit tanítsd úszni.
 
</span></p>
 
 
<p style="line-height:15px;margin:0px0cm15px108pt;font-size:10pt;font-family:Calibri,sans-serif;color:rgb(90,90,90);text-align:justify;"><span lang="EN-US" style="color:black;">- Még elüldögélek rajta egy kicsit - mondta a kacsa -, most már nem hagyom itt, ha már ennyit melengettem.
 
</span></p>
 
 
<p style="line-height:15px;margin:0px0cm15px108pt;font-size:10pt;font-family:Calibri,sans-serif;color:rgb(90,90,90);text-align:justify;"><span lang="EN-US" style="color:black;">- Ahogy tetszik! - mondta az öreg kacsanéne, azzal eltotyogott.
 
</span></p>
 
 
<p style="line-height:15px;margin:0px0cm15px108pt;font-size:10pt;font-family:Calibri,sans-serif;color:rgb(90,90,90);text-align:justify;"><span lang="EN-US" style="color:black;">Végre-végre megpattant a nagy tojás héja. - Pip, pip! - sipogta a fióka, és kikászálódott a nagyvilágra. Milyen rút volt szegény, és milyen nagy! Az anyja jól szemügyre vette. „igen nagy ez kacsának - gondolta magában. - Egészen más, mint a többi. Kispulyka volna? Majd elválik mindjárt, gyerünk csak a vízhez! Úsznia kell, ha másképp nem, hát magam lököm bele!"
 
</span></p>
 
 
<p style="line-height:15px;margin:0px0cm15px108pt;font-size:10pt;font-family:Calibri,sans-serif;color:rgb(90,90,90);text-align:justify;"><span lang="EN-US" style="color:black;">Verőfényes, szép idő volt másnap, a lapulevelek közé betűzött a napfény. A kacsa lerándult kicsinyeivel a vizesárok partjára. Zsupsz! - már bele is csobbant a vízbe. A kiskacsáknak nem kellett sok biztatás, vígan loccsantak utána; a víz összecsapott a fejük fölött, de nyomban fölbukkantak, és úgy úsztak, hogy gyönyörűség volt nézni: a lábuk magától gyúrta a vizet; mind jól érezte magát benne. És a rút kiskacsa is ott lubickolt közöttük.
 
</span></p>
 
 
<p style="line-height:15px;margin:0px0cm15px108pt;font-size:10pt;font-family:Calibri,sans-serif;color:rgb(90,90,90);text-align:justify;"><span lang="EN-US" style="color:black;">- Mégsem pulykafi ez - mondta a kacsa -, lám, milyen pompásan evez, és milyen szépen tartja a nyakát! Hiába, az én vérem! Ha jobban megnézem, egészen takaros formájú. Háp-háp! Gyertek hát, hadd mutatom meg nektek a világot! Be kell mutatkoznotok a réceudvarnak, de mindig mellettem maradjatok, nehogy rátok taposson valaki. Különösen pedig a macskától óvakodjatok.
 
</span></p>
 
 
<p style="line-height:15px;margin:0px0cm15px108pt;font-size:10pt;font-family:Calibri,sans-serif;color:rgb(90,90,90);text-align:justify;"><span lang="EN-US" style="color:black;">Elvezette hát őket a réceudvarba. Ott éppen hangos csetepaté volt: két récecsalád összemara­kodott egy halfejen, amit végül is a macska kaparintott meg.
 
</span></p>
 
 
<p style="line-height:15px;margin:0px0cm15px108pt;font-size:10pt;font-family:Calibri,sans-serif;color:rgb(90,90,90);text-align:justify;"><span lang="EN-US" style="color:black;">- Látjátok, ilyen a világ sora! - mondta oktatón a kacsa, és megvakarta a csőre tövét, mert maga is nagyon megkívánta a halfejet. - No, szedjétek a lábatokat, menjetek oda ahhoz az öreg kacsahölgyhöz, és hajoljatok meg szépen előtte. Ő a legelőkelőbb az egész udvarban: spanyol származású, azért olyan kövér, s nézzétek, piros rongyot visel a lába szárán. Ez rendkívül nagy kitüntetés, nem is kívánhat többet egy kacsa; azt jelenti, hogy vigyáznak rá, azt akarják, hogy ember, állat mind megismerje. Sipogjatok neki illedelmesen, s a lábatok fejét kifelé rakjátok! A jól nevelt kiskacsa nem rakosgatja csámpásan a lábát, úgy jár, ahogy a szüleitől tanulta, így ni! Hajtsatok szépen fejet, és mondjátok: „Sip!"
 
</span></p>
 
 
<p style="line-height:15px;margin:0px0cm15px108pt;font-size:10pt;font-family:Calibri,sans-serif;color:rgb(90,90,90);text-align:justify;"><span lang="EN-US" style="color:black;">A kicsinyek szót is fogadtak; az udvar népe mind őket szemlélgette, aztán megmondták, amit gondoltak: - Még ez hiányzott! Nem vagyunk elegen, most ezek is a nyakunkra jönnek! Hát az meg miféle, az a rút jószág? Ezt már nem tűrhetjük! - Egy kacsa mindjárt neki is ugrott, és megcsípte a nyakát.
 
</span></p>
 
 
<p style="line-height:15px;margin:0px0cm15px108pt;font-size:10pt;font-family:Calibri,sans-serif;color:rgb(90,90,90);text-align:justify;"><span lang="EN-US" style="color:black;">- Ugyan, hagyjátok! - védte az anyja. - Nem vét ez senkinek!
 
</span></p>
 
 
<p style="line-height:15px;margin:0px0cm15px108pt;font-size:10pt;font-family:Calibri,sans-serif;color:rgb(90,90,90);text-align:justify;"><span lang="EN-US" style="color:black;">- De nagyobb, mint más becsületes kiskacsa, és rút is! Ezért bizony verést érdemel! - kiáltotta az indulatos kacsa.
 
</span></p>
 
 
<p style="line-height:15px;margin:0px0cm15px108pt;font-size:10pt;font-family:Calibri,sans-serif;color:rgb(90,90,90);text-align:justify;"><span lang="EN-US" style="color:black;">- Olyan szép a többi fiókád! - mondta a piros kapcás kacsahölgy. - Takarosak és jó növésűek. Csak ez az egy ilyen szerencsétlen formájú. A legjobb volna, ha újra kiköltenéd.
 
</span></p>
 
 
<p style="line-height:15px;margin:0px0cm15px108pt;font-size:10pt;font-family:Calibri,sans-serif;color:rgb(90,90,90);text-align:justify;"><span lang="EN-US" style="color:black;">- Azt nem lehet, kegyelmes asszonyom - felelte a fiókák anyja. - Rút kis jószág, az igaz, de jólelkű teremtés, úszni meg éppen úgy úszik, mint akármelyik, sőt, bátor vagyok kijelenteni, hogy még különbül. Remélem, majd kikupálódik, vagy kisebb lesz idővel; túlságosan sokáig kuporgott a tojásban, azért ilyen formátlan. - Csőrével egyenesre igazította a rút kiskacsa nyakát, és anyai gonddal rendezgette a pihéit. - Különben is, gácsér - folytatta -, hát nem olyan fontos, hogy szép legyen. Erős legény lesz, úgy nézem, megállja majd a helyét az életben.
 
</span></p>
 
 
<p style="line-height:15px;margin:0px0cm15px108pt;font-size:10pt;font-family:Calibri,sans-serif;color:rgb(90,90,90);text-align:justify;"><span lang="EN-US" style="color:black;">- A többi kicsinyed takaros - mondta kegyesen az előkelő kacsa. - Érezzétek hát otthonosan magatokat, és ha véletlenül halfejet találtok, elhozhatjátok nekem.
 
</span></p>
 
 
<p style="line-height:15px;margin:0px0cm15px108pt;font-size:10pt;font-family:Calibri,sans-serif;color:rgb(90,90,90);text-align:justify;"><span lang="EN-US" style="color:black;">De a szegény kiskacsát, amelyik utolsónak bújt ki a tojásból, szünetlen csípték, rúgták, tépázták és csúfolták a többiek, nemcsak a kacsák, de még a tyúkok is. „Túlságosan nagy!" - vélte mindenki; a pulykakakas meg, aki sarkantyúval jött a világra, és legalábbis császárnak képzelte magát, földuzmaszkodott, mint egy dagadó vitorla, nekirontott a rút kiskacsának, és olyan dühösen hurukkolt, hogy belekékült a vörös bőrlebernyege. A szegény kiskacsa azt se tudta, hová legyen ijedtében, de meg búsult is, amiért olyan rút, hogy az egész baromfiudvar őt csúfolja.
 
</span></p>
 
 
<p style="line-height:15px;margin:0px0cm15px108pt;font-size:10pt;font-family:Calibri,sans-serif;color:rgb(90,90,90);text-align:justify;"><span lang="EN-US" style="color:black;">Így telt el élete első napja. A többi még keservesebb lett. A szegény kiskacsát mindenki üldözte, még a tulajdon testvérei sem állhatták, s ha szóltak hozzá, csak így: - Bárcsak elvinne a macska, te utálatos szerzet! - Az anyja se volt jobb hozzá: - Ó, csak már ne látnálak! - A kacsák csípték, a tyúkok vágták, még a szolgáló is rúgott rajta egyet, valahányszor etette az aprójószágot.
 
</span></p>
 
 
<p style="line-height:15px;margin:0px0cm15px108pt;font-size:10pt;font-family:Calibri,sans-serif;color:rgb(90,90,90);text-align:justify;"><span lang="EN-US" style="color:black;">Egy nap aztán nem bírta tovább a szerencsétlen kiskacsa, nekifutott a világnak, s átröppent a kerítésen. A kerten túl, a bokrosban ijedten rebbentek szét közeledtére az apró madarak. „Még ők is megrémülnek tőlem, olyan rút vagyok" - gondolta a szegény kiskacsa, és szégyenletében lesütötte a szemét, de azért csak szaladt tovább. Így ért el egy sűrű nádasba, ahol vadkacsák tanyáztak. Meghúzódott a nád között, és elcsigázottan pihent egész éjszaka. Nagyon fájt a szíve.
 
</span></p>
 
 
<p style="line-height:15px;margin:0px0cm15px108pt;font-size:10pt;font-family:Calibri,sans-serif;color:rgb(90,90,90);text-align:justify;"><span lang="EN-US" style="color:black;">Reggel, mielőtt a vadkacsák szárnyra keltek volna, jól szemügyre vették az idegent.
 
</span></p>
 
 
<p style="line-height:15px;margin:0px0cm15px108pt;font-size:10pt;font-family:Calibri,sans-serif;color:rgb(90,90,90);text-align:justify;"><span lang="EN-US" style="color:black;">- Hát te miféle szerzet vagy? - kérdezték tőle; a kiskacsa jobbra-balra köszöngetett, illedel­mesen, ahogy az anyja tanította.
 
</span></p>
 
 
<p style="line-height:15px;margin:0px0cm15px108pt;font-size:10pt;font-family:Calibri,sans-serif;color:rgb(90,90,90);text-align:justify;"><span lang="EN-US" style="color:black;">- Fertelmes rút vagy! - mondták meg kereken a vadkacsák. - Szerencséd, hogy nekünk mindegy. Csak nehogy beházasodj a családunkba!
 
</span></p>
 
 
<p style="line-height:15px;margin:0px0cm15px108pt;font-size:10pt;font-family:Calibri,sans-serif;color:rgb(90,90,90);text-align:justify;"><span lang="EN-US" style="color:black;">Szegény, rút kiskacsának esze ágában sem volt házasodni, beérte annyival, hogy tanyát verhetett a nád között, s ihatott a láp vizéből.
 
</span></p>
 
 
<p style="line-height:15px;margin:0px0cm15px108pt;font-size:10pt;font-family:Calibri,sans-serif;color:rgb(90,90,90);text-align:justify;"><span lang="EN-US" style="color:black;">Már két napja tanyázott a nádasban, amikor elébe állt két vadgácsér; nemrég bújhattak ki a tojásból, mert igen hetyke legények voltak.
 
</span></p>
 
 
<p style="line-height:15px;margin:0px0cm15px108pt;font-size:10pt;font-family:Calibri,sans-serif;color:rgb(90,90,90);text-align:justify;"><span lang="EN-US" style="color:black;">- Ide süss, pajtás! - szólították meg a rút kiskacsát. - Olyan csúf vagy, hogy szinte tetszel nekünk! Állj be közénk, vándorolj velünk. Nem messze innen van egy másik nádas, ahol szemrevaló kis vadlibuskák lubickolnak. Kisasszony valamennyi, s olyan szépen tudják mondani: „Gi-gá-gá!" Ott talán szerencséd akadhat, ha még olyan csúnya vagy is!
 
</span></p>
 
 
<p style="line-height:15px;margin:0px0cm15px108pt;font-size:10pt;font-family:Calibri,sans-serif;color:rgb(90,90,90);text-align:justify;"><span lang="EN-US" style="color:black;">- Dirr! Durr! - dördült valahol a közelükben, s a két hetyke kisgácsér holtan fordult bele a vízbe; pirosra festették a vérükkel. - Dirr! Durr! - hangzott újra, s a vadludak népes csapatban menekültek föl a magasba. Aztán újra eldördült a rémséges hang. Vadászat volt a vidéken; a vadászok körülcserkészték a nádast, néhányan meg lesből lőttek a víz fölé hajló füzek ágai közül. Felhőkben gomolygott a lőpor kék füstje, megakadt a sűrű lomb között, aztán rátespedt a vízre; vizslák caplattak az iszapban, törték a nádat, a sást, szimatoltak. A szegény kiskacsa iszonyúan megijedt, rémülten forgatta a fejét, s éppen a szárnya alá akarta dugni, amikor egy irdatlan nagy kutya termett előtte. Hosszan lógatta vörös nyelvét, rémítően villogtatta a szemét, az ínyét felhúzta; már-már fogai közé ragadta a kiskacsát. De aztán, mintha hirtelen mást gondolt volna, megfordult és otthagyta.
 
</span></p>
 
 
<p style="line-height:15px;margin:0px0cm15px108pt;font-size:10pt;font-family:Calibri,sans-serif;color:rgb(90,90,90);text-align:justify;"><span lang="EN-US" style="color:black;">- Ó, hála istennek! - lélegzett föl a kiskacsa. - Úgy látszik, olyan rút vagyok, hogy még a kutya is átall a fogai közé kapni.
 
</span></p>
 
 
<p style="line-height:15px;margin:0px0cm15px108pt;font-size:10pt;font-family:Calibri,sans-serif;color:rgb(90,90,90);text-align:justify;"><span lang="EN-US" style="color:black;">Most már megnyugodott, nem moccant, míg a feje fölött sörét kaszálta a nádat, és lövések döreje verte föl a vidéket.
 
</span></p>
 
 
<p style="line-height:15px;margin:0px0cm15px108pt;font-size:10pt;font-family:Calibri,sans-serif;color:rgb(90,90,90);text-align:justify;"><span lang="EN-US" style="color:black;">Csak estefelé ültek el a félelmetes hangok. A szegény kiskacsa még mindig nem mert moz­dulni, órákig gubbasztott a nád sűrűjében, míg végre előmerészkedett. Akkor aztán futásnak eredt, ahogy csak a lába bírta, menekült a nádasból. Nekivágott a réteknek-mezőknek, de olyan vihar érte utol, hogy alig bírt vánszorogni.
 
</span></p>
 
 
<p style="line-height:15px;margin:0px0cm15px108pt;font-size:10pt;font-family:Calibri,sans-serif;color:rgb(90,90,90);text-align:justify;"><span lang="EN-US" style="color:black;">Estére mégis elért egy rozzant kis parasztházikóhoz. Olyan volt az a kis ház, hogy a falai csak azért álltak, mert még nem tudták elhatározni, merre dőljenek. Úgy dühöngött a szél, hogy a kiskacsa leült a farkára, s a földhöz támaszkodott, nehogy elröpítse a vihar. Ahogy ott várta a szél szelídülését, elnézte a rozzant viskót: látta, hogy az ajtaja kifordult az egyik sarokvasból, s a résen éppen besurranhatna a házba. Úgy is tett.
 
</span></p>
 
 
<p style="line-height:15px;margin:0px0cm15px108pt;font-size:10pt;font-family:Calibri,sans-serif;color:rgb(90,90,90);text-align:justify;"><span lang="EN-US" style="color:black;">A rozoga házikóban egy öreganyó éldegélt kandúrjával meg tyúkjával. A kandúrnak - akit az anyóka fiacskámnak nevezett - sokféle tudománya volt: föl tudta görbíteni a hátát, tudott dorombolni; még szikrát hányni is, ha visszájáról simogatták a hátát. A tyúk csak arról volt nevezetes, hogy kurta kis lába volt, s ezért az anyóka kurta lábú tyúkocskámnak becézgette. Igaz, ennek is volt egy tudománya: szép nagy tojásokat tojott; az anyóka úgy szerette, hogy édes gyermekét se szerethette volna jobban.
 
</span></p>
 
 
<p style="line-height:15px;margin:0px0cm15px108pt;font-size:10pt;font-family:Calibri,sans-serif;color:rgb(90,90,90);text-align:justify;"><span lang="EN-US" style="color:black;">A háznép csak reggel vette észre a kis jövevényt. A macska hangos dorombolással, a tyúk kárálással jelezte, hogy idegen van a házban.
 
</span></p>
 
 
<p style="line-height:15px;margin:0px0cm15px108pt;font-size:10pt;font-family:Calibri,sans-serif;color:rgb(90,90,90);text-align:justify;"><span lang="EN-US" style="color:black;">- Mi az? - tekingetett körül az anyóka. Aztán meglátta a kiskacsát, de mert gyönge volt a szeme, úgy látta, hogy egy szép, hízott kacsa tévedt a házába. - Ez aztán a szerencse! - örven­dezett. - Most majd lesz kacsatojás a háznál. Ha ugyan nem gácsér. No, majd megtudjuk.
 
</span></p>
 
 
<p style="line-height:15px;margin:0px0cm15px108pt;font-size:10pt;font-family:Calibri,sans-serif;color:rgb(90,90,90);text-align:justify;"><span lang="EN-US" style="color:black;">Három hétig leste a kiskacsát, de az bizony nem tojott. A házban a kandúr volt az úr, a tyúk pedig a gazdasszony. Ez volt a szavuk járása: „Mi ketten meg a világ másik fele!" Mert hát azt hitték, hogy ők a világ egyik fele, mégpedig a jobbik. A kiskacsa úgy vélte, hogy nem egészen ez az igazság, de a tyúk mindig letorkolta:
 
</span></p>
 
 
<p style="line-height:15px;margin:0px0cm15px108pt;font-size:10pt;font-family:Calibri,sans-serif;color:rgb(90,90,90);text-align:justify;"><span lang="EN-US" style="color:black;">- Tudsz tojni?
 
</span></p>
 
 
<p style="line-height:15px;margin:0px0cm15px108pt;font-size:10pt;font-family:Calibri,sans-serif;color:rgb(90,90,90);text-align:justify;"><span lang="EN-US" style="color:black;">- Azt bizony nem!
 
</span></p>
 
 
<p style="line-height:15px;margin:0px0cm15px108pt;font-size:10pt;font-family:Calibri,sans-serif;color:rgb(90,90,90);text-align:justify;"><span lang="EN-US" style="color:black;">- Akkor fogd be a csőrödet.
 
</span></p>
 
 
<p style="line-height:15px;margin:0px0cm15px108pt;font-size:10pt;font-family:Calibri,sans-serif;color:rgb(90,90,90);text-align:justify;"><span lang="EN-US" style="color:black;">A kandúr meg azt kérdezte tőle:
 
</span></p>
 
 
<p style="line-height:15px;margin:0px0cm15px108pt;font-size:10pt;font-family:Calibri,sans-serif;color:rgb(90,90,90);text-align:justify;"><span lang="EN-US" style="color:black;">- Föl tudod-e görbíteni a hátadat? Tudsz-e dorombolni meg szikrát hányni?
 
</span></p>
 
 
<p style="line-height:15px;margin:0px0cm15px108pt;font-size:10pt;font-family:Calibri,sans-serif;color:rgb(90,90,90);text-align:justify;"><span lang="EN-US" style="color:black;">- Bizony azt sem!
 
</span></p>
 
 
<p style="line-height:15px;margin:0px0cm15px108pt;font-size:10pt;font-family:Calibri,sans-serif;color:rgb(90,90,90);text-align:justify;"><span lang="EN-US" style="color:black;">- Akkor ne ellenkezz az okosabbakkal!
 
</span></p>
 
 
<p style="line-height:15px;margin:0px0cm15px108pt;font-size:10pt;font-family:Calibri,sans-serif;color:rgb(90,90,90);text-align:justify;"><span lang="EN-US" style="color:black;">A kiskacsa hát behúzódott a sarokba, és ott búslakodott. Maga sem tudta, mi ütött belé: egy napon igen megkívánta a friss levegőt meg a napfényt; víz után vágyakozott, úszni szeretett volna. Addig-addig sóvárgott, míg végül kiöntötte szívét a tyúknak.
 
</span></p>
 
 
<p style="line-height:15px;margin:0px0cm15px108pt;font-size:10pt;font-family:Calibri,sans-serif;color:rgb(90,90,90);text-align:justify;"><span lang="EN-US" style="color:black;">- Mi bajod? - ámult el a tyúk. - Már belehibbantál a semmittevésbe! Tojjál tojást, vagy tanulj meg dorombolni, meglátod, kigyógyulsz a bolondságaidból!
 
</span></p>
 
 
<p style="line-height:15px;margin:0px0cm15px108pt;font-size:10pt;font-family:Calibri,sans-serif;color:rgb(90,90,90);text-align:justify;"><span lang="EN-US" style="color:black;">- De mikor olyan nagyszerű úszni! - áhítozott a kiskacsa. - Milyen felséges érzés, amikor a víz összecsap a fejem fölött, aztán újra fölbukkanok!
 
</span></p>
 
 
<p style="line-height:15px;margin:0px0cm15px108pt;font-size:10pt;font-family:Calibri,sans-serif;color:rgb(90,90,90);text-align:justify;"><span lang="EN-US" style="color:black;">- Nagy élvezet lehet, mondhatom! - mondta kicsinylően a tyúk. - Alighanem megháborodtál. Kérdezd csak meg a kandúrt, ő a legokosabb állat a világon. Kérdezd meg, szeret-e úszkálni, vízben lubickolni? Magamról nem is beszélek, de kérdezd meg az úrnőnket, az anyókát, akinél aztán csakugyan nincs okosabb a földön, örömét lelné-e az úszkálásban, meg hogy a hullámok összecsapjanak a feje fölött?
 
</span></p>
 
 
<p style="line-height:15px;margin:0px0cm15px108pt;font-size:10pt;font-family:Calibri,sans-serif;color:rgb(90,90,90);text-align:justify;"><span lang="EN-US" style="color:black;">- Nem, ti nem érthettek meg engem! - sóhajtotta a kiskacsa.
 
</span></p>
 
 
<p style="line-height:15px;margin:0px0cm15px108pt;font-size:10pt;font-family:Calibri,sans-serif;color:rgb(90,90,90);text-align:justify;"><span lang="EN-US" style="color:black;">- Ki ért meg akkor, ha mi sem? Talán okosabbnak képzeled magad a kandúrnál meg az anyó­kánál, hogy magamról ne is beszéljek? Verd ki a fejedből ezeket az ostobaságokat, s köszönd meg a teremtődnek, hogy ilyen jó helyre vezérelt! Itt meleg szobád van s olyan társaságod, hogy elég bölcsességet tanulhatsz. De te hetet-havat összehordasz, mondhatom, nem könnyű boldogulni veled! Nekem elhiheted, hogy jóakaród vagyok; megmondom az igazságot, ha neked rosszul esik is. Ilyen az igazi jó barát. Hát igyekezz; tanulj meg tojást tojni, szikrát hányni, vagy legalább dorombolni!
 
</span></p>
 
 
<p style="line-height:15px;margin:0px0cm15px108pt;font-size:10pt;font-family:Calibri,sans-serif;color:rgb(90,90,90);text-align:justify;"><span lang="EN-US" style="color:black;">- Inkább kimennék a messzi világba - mondta sóvárogva a kiskacsa.
 
</span></p>
 
 
<p style="line-height:15px;margin:0px0cm15px108pt;font-size:10pt;font-family:Calibri,sans-serif;color:rgb(90,90,90);text-align:justify;"><span lang="EN-US" style="color:black;">- Hát csak eredj, ha nincs maradásod! - mérgesedett meg a tyúk.
 
</span></p>
 
 
<p style="line-height:15px;margin:0px0cm15px108pt;font-size:10pt;font-family:Calibri,sans-serif;color:rgb(90,90,90);text-align:justify;"><span lang="EN-US" style="color:black;">Neki is vágott a kiskacsa a messzi világnak; sok vízen úszkált, kedvére bukdácsolhatott, a többi állat békében hagyta, mert olyan igen rút volt. Megérkezett az ősz, csupa rozsda meg arany lett az erdő, szél markolt a levelekbe, és megforgatta őket a levegőben. Odafönn a magasban egyre hidegebb lett, jégszemek, hópihék nehezítették a szürke felhőket, s egy palánk tetején gyászos hangon kiáltotta egy holló: „Kár! Kár!" Aki hallotta, végig szaladt a hideg a hátán. Komor lett a messzi világ a szegény kiskacsa körül.
 
</span></p>
 
 
<p style="line-height:15px;margin:0px0cm15px108pt;font-size:10pt;font-family:Calibri,sans-serif;color:rgb(90,90,90);text-align:justify;"><span lang="EN-US" style="color:black;">Egy este csodálatos színekben bukott le a nap, s a rózsás fényben egy sereg pompás, nagy madár szállt föl egy bokrosból. A kiskacsa még sohasem látott efféle<span style="font-variant:small-caps;color:rgb(90,90,90);letter-spacing:1pt;font-weight:bold;"><span style="color:black;"> </span></span>madarakat: ragyogó fehér volt a tolluk, a nyakuk karcsú és szépen ívelő - hattyúk voltak. Különös volt a hangjuk is, az is, ahogy meglendítették karcsú szárnyukat, és szálltak a hideg ég alól meleg ég alá, tengerek partjára. Magasan repültek, igen magasan, s a rút kiskacsát különös érzés járta át, szédelegve forgott a vízben, nyakát nyújtogatta a pompás madarak után, s felrikoltott, de olyan furcsa hangon, hogy maga is megrémült tőle.
 
</span></p>
 
 
<p style="line-height:15px;margin:0px0cm15px108pt;font-size:10pt;font-family:Calibri,sans-serif;color:rgb(90,90,90);text-align:justify;"><span lang="EN-US" style="color:black;">Nem tudott másra gondolni, csak a ragyogó tollú, boldog madárseregre; amikor eltűntek a szeme elől, lebukott a mélybe, s amikor felmerült, egészen különös érzések kerítették hatal­mukba. A nevüket sem tudta azoknak a madaraknak; azt se sejtette, hová repültek, mégis úgy megszerette őket, mint még senkit a világon. Nem irigyelte őket, hogy is vágyakozhatott volna arra, hogy hasonló legyen hozzájuk! Hiszen azzal is beérte volna a szegény, rút kiskacsa, ha a baromfiudvar népe megtűri!
 
</span></p>
 
 
<p style="line-height:15px;margin:0px0cm15px108pt;font-size:10pt;font-family:Calibri,sans-serif;color:rgb(90,90,90);text-align:justify;"><span lang="EN-US" style="color:black;">Aztán lehullott a hó, beköszöntött a hideg-hideg tél. A kiskacsának szakadatlan úszkálnia kellett, hogy be ne fagyjon körülötte a víz, de a lék, ahol úszkált, minden éjjel keskenyebb lett. Olyan kemény hideg volt, hogy a jég ropogott, mint az üveg, s a kiskacsa már a lábával törögette a lék vékony jéghártyáját. A végén minden ereje elhagyta, s belefagyott a jégbe.
 
</span></p>
 
 
<p style="line-height:15px;margin:0px0cm15px108pt;font-size:10pt;font-family:Calibri,sans-serif;color:rgb(90,90,90);text-align:justify;"><span lang="EN-US" style="color:black;">Másnap reggel egy paraszt ment arra, meglátta, fabocskorával föltörte a jeget, és hazavitte a kiskacsát a feleségének. Ott a melegben aztán feléledt a dermedt kis jószág.
 
</span></p>
 
 
<p style="line-height:15px;margin:0px0cm15px108pt;font-size:10pt;font-family:Calibri,sans-serif;color:rgb(90,90,90);text-align:justify;"><span lang="EN-US" style="color:black;">A gyerekek játszani akartak vele, de a kiskacsa azt hitte, hogy ők is bántani akarják, riadtan fölröppent, de egyenesen a tejes köcsögbe esett, és szétloccsantotta belőle a tejet. Az asszony sápítozott, összecsapta a kezét; a kiskacsa akkor a vajasbödönbe röpült ijedtében, onnan a lisztesszuszékba, s újra ki. Ó, istenem, milyen tépázottan került elő! Az asszony mérgesen vágta utána a piszkavasat, a gyerekek egymás hegyén-hátán rohantak, hogy megfogják, kacag­tak és visongtak; szerencse, hogy az ajtó nyitva volt, s a szerencsétlen kiskacsa kimenekül­hetett a bokrok alá, a frissen esett hóba. Ott kimerülten leroskadt.
 
</span></p>
 
 
<p style="line-height:15px;margin:0px0cm15px108pt;font-size:10pt;font-family:Calibri,sans-serif;color:rgb(90,90,90);text-align:justify;"><span lang="EN-US" style="color:black;">Nagyon szívfájdító volna elmondani, mennyi ínség meg nyomorúság jutott azon a kemény télen a szegény rút kiskacsának!
 
</span></p>
 
 
<p style="line-height:15px;margin:0px0cm15px108pt;font-size:10pt;font-family:Calibri,sans-serif;color:rgb(90,90,90);text-align:justify;"><span lang="EN-US" style="color:black;">Aztán végre kisütött a jó meleg nap, pacsirta szántotta az eget - tavasz volt! A kiskacsa ott feküdt a nád között, ahol tanyát vert.
 
</span></p>
 
 
<p style="line-height:15px;margin:0px0cm15px108pt;font-size:10pt;font-family:Calibri,sans-serif;color:rgb(90,90,90);text-align:justify;"><span lang="EN-US" style="color:black;">Egyszerre csak kiterjesztette a szárnyát, és suhogva fellendült a magasba repült! Még magához sem tért, egy pompázó kertben találta magát, ahol almafák virultak, orgonabokrok illatoztak, s hosszú, zöld ágaikat kanyargó patak vize fölé nyújtották. Milyen szép, milyen üde volt itt a tavasz!
 
</span></p>
 
 
<p style="line-height:15px;margin:0px0cm15px108pt;font-size:10pt;font-family:Calibri,sans-serif;color:rgb(90,90,90);text-align:justify;"><span lang="EN-US" style="color:black;">A vízre hajló ágak közül három gyönyörű hattyú siklott elő; hófehér tolluk halkan zizegett, s könnyedén ringatóztak a patakban. A rút kiskacsa tudta már a pompás madarak nevét, s most nagyon megsajdult a szíve.
 
</span></p>
 
 
<p style="line-height:15px;margin:0px0cm15px108pt;font-size:10pt;font-family:Calibri,sans-serif;color:rgb(90,90,90);text-align:justify;"><span lang="EN-US" style="color:black;">- Leszállok közétek, királyi madarak! Azt se bánom, ha halálra vagdaltok, amiért ilyen rút létemre közétek merészkedtem! Inkább ti öljetek meg, mint kacsák csípjenek, tyúkok vágja­nak, szolgáló rugdosson, vagy a kegyetlen tél végezzen velem! - Azzal letelepedett a patak vizére, s a hattyúk felé úszott. Azok észrevették, és sietve siklottak elébe. - Csak öljetek meg! - mondta a szegény kiskacsa, és fejét a víztükörre hajtotta, úgy várta a halált. De mit pillantott meg a tiszta vízben? Nem a hajdani idomtalan, szürke tollú, rút kiskacsa képét, hanem egy pompás, gyönyörű hattyúét - tulajdon képe mását.
 
</span></p>
 
 
<p style="line-height:15px;margin:0px0cm15px108pt;font-size:10pt;font-family:Calibri,sans-serif;color:rgb(90,90,90);text-align:justify;"><span lang="EN-US" style="color:black;">Ha valaki hattyútojásból kel ki, hattyú marad, ha baromfinép között nevelődik is!
 
</span></p>
 
 
<p style="line-height:15px;margin:0px0cm15px108pt;font-size:10pt;font-family:Calibri,sans-serif;color:rgb(90,90,90);text-align:justify;"><span lang="EN-US" style="color:black;">Most már örült a hattyú, hogy annyi bajt és nyomorúságot ért; így tudta igazán értékelni a boldogságot. Hattyútársai körébe gyűltek, gyöngéden simogatták csőrükkel.
 
</span></p>
 
 
<p style="line-height:15px;margin:0px0cm15px108pt;font-size:10pt;font-family:Calibri,sans-serif;color:rgb(90,90,90);text-align:justify;"><span lang="EN-US" style="color:black;">Gyerekek szaladtak a kertbe, morzsát meg búzát vetettek a vízbe, s a legkisebb így kiáltott fel:
 
</span></p>
 
 
<p style="line-height:15px;margin:0px0cm15px108pt;font-size:10pt;font-family:Calibri,sans-serif;color:rgb(90,90,90);text-align:justify;"><span lang="EN-US" style="color:black;">- Nézzétek, új hattyú! - És a többiek vele örvendeztek: - Új hattyú érkezett! Tapsoltak, ugrál­tak örömükben, futottak apjukért, anyjukért, fehér kenyeret meg kalácsot szórtak a vízbe, és azt hajtogatták:
 
</span></p>
 
 
<p style="line-height:15px;margin:0px0cm15px108pt;font-size:10pt;font-family:Calibri,sans-serif;color:rgb(90,90,90);text-align:justify;"><span lang="EN-US" style="color:black;">- Ez a legszebbik, ez az új. Olyan fiatal és olyan gyönyörűek a hófehér tollai!
 
</span></p>
 
 
<p style="line-height:15px;margin:0px0cm15px108pt;font-size:10pt;font-family:Calibri,sans-serif;color:rgb(90,90,90);text-align:justify;"><span lang="EN-US" style="color:black;">És az öreg hattyúk fejet hajtottak a hajdani rút kiskacsa előtt.
 
</span></p>
 
 
<p style="line-height:15px;margin:0px0cm15px108pt;font-size:10pt;font-family:Calibri,sans-serif;color:rgb(90,90,90);text-align:justify;"><span lang="EN-US" style="color:black;">A fiatal hattyú azt se tudta, hová legyen a nagy megtiszteltetéstől. Fejét a szárnya alá dugta, úgy megszégyenítette a dicséret. Boldog volt, nagyon boldog, de mégsem fuvalkodott fel, mert a jó szív sohasem kevély. Arra gondolt, mennyit üldözték és csúfolták, most pedig mindenki a szépséges madarak legszebbikének mondja. Az orgonabokor ágai lehajoltak hozzá, megsimo­gatták; melegen, nyájasan sütött a tavaszi nap, s a fiatal hattyú szíve csordultig telt örömmel. Megrázta finom tollait, karcsú nyakát magasra emelte, s forró hálával mondta:
 
</span></p>
 
 
<p style="line-height:15px;margin:0px0cm15px108pt;font-size:10pt;font-family:Calibri,sans-serif;color:rgb(90,90,90);text-align:justify;"><span lang="EN-US" style="color:black;">- Álmodni sem mertem volna ennyi boldogságról, amikor még rút kiskacsa voltam!</span></p>
 
 
 
 
Buziiii kutyabaszó sörös viktor xD
 
   
 
==Movies and Uprising==
 
==Movies and Uprising==

Revision as of 12:39, 15 September 2013

Gridbug
Gridbug
Biographical information
Physical description
Circuitry Color Green
Blue (Betrayal)
Red (Uprising)
Description Spider-like creatures that move in swarms
Other information
Functions Causing glitches
Out of universe information
Appearances TRON
TRON: Betrayal
TRON: Uprising
Gallery


A is a digital creature that causes glitches. Gridbug swarms can derez programs and cause havoc throughout an entire system. Their size varies over the various media, but they usually appear in large numbers. Despite their name, gridbugs differ from insects in having four legs instead of six. Their counterparts in the real world would probably be programming bugs that disrupt system activity.


Viktor is gay!!!!! Fuck you goodbye :) <3

Movies and Uprising

Gridbugs appear very briefly in the original movie; they appear to be spawning (or surfacing) and give chase as Tron, Yori and Flynn fly over them in the Solar Sailer. Yori remarks:

This isn't going to be easy. If those gridbugs get us, we've had it.

Gridbugs are not mentioned in TRON: Legacy, but they do appear in TRON: Uprising as swarms of small, metallic, red-circuited creatures which infest certain areas in the Outlands. They move quickly and their bite is painful, and though they can be crushed or otherwise derezzed, swarms are difficult to handle due to their overwhelming numbers.

Comic Appearances

In TRON: Betrayal, gridbugs frequently appear in swarms that disintegrate buildings. Swarms appear as glowing blue clouds, though a close-up panel reveals that they resemble insects. They are first shown chasing Flynn and Tron, who flee on light cycles. Another swarm almost results in the derezzing of Ophelia, but Tron saves her. Clu blames the ISOs for later swarms, suggesting  more that they may attract or even create the gridbugs.

In TRON: The Ghost in the Machine (Issue 5), which follows TRON 2.0 continuity, gridbugs are depicted as about the size of large insects.

Game Appearances

Gridbugs are prime antagonists for video games. They appear in the TRON arcade game, swarming to block the player character from entering the I/O Tower; the bugs multiply over time, and points are awarded for destroying them. There is also a tank game the TRON app for iPod Touch or iPhone wherein the player character has to exterminate gridbugs in order to move on to the next level. These gridbugs appear light brown, come in different sizes, and are called "drones."

File:Grid Bug and Hive.jpg

A grid bug hive and grid bug in Tron 2.0 Killer App

Gridbugs also feature as enemies in Tron 2.0: Killer App (GBA), which shows them spawning from hives which, unless destroyed, spawn a new gridbug for each one derezzed. A Cheat option in the game also allows one to play as a gridbug in the main storyline. This game also shows that gridbugs can turn their heads and blink.

In NetHack, a single-player video game, gridbugs are one of the many enemies, and often among the first enemies encountered. Their in-game description is followed by a quote from the novelization of the film. In the tty mode of the game, a gridbug is represented by a small purple lowercase x. In the visual version of the game, it the sprite appears to be the same as in the arcade game.

Behind-the-scenes Development

Gridbugs were originally designed by the same person who designed the recognizer, John Norton.

Their brief appearance in the original film seems confusing because they are never seen or mentioned in the movie again. Earlier drafts of its script allude to a big scene with gridbugs, but the scene was not a part of the final script. However, this explains their appearance in the TRON arcade game; the game was in development before the script was finalized, and its developers pulled the gridbug swarm from an early version.

The fourth draft of the script has a minor mention of the gridbugs as well.

    456  SOLAR SAILER DECK                                            456
    

         We see Flynn looking back the way they came. Yori is at the controls,
         with Tron beside her, his arm around her shoulders, looking at Flynn.

                               FLYNN
                    What about our friend - Sark?
    

                               TRON
                    Probably decided not to pursue us,
                    The Sea of Simulation is tricky..
                    lot of illusions...rough navigating.
                    Programs have a way of just...
                    disappearing here.

                               FLYNN
                    Not us, I hope.
    

                               TRON
                         (shakes his head,
                          indicates disk)
                    Not with this disk. I'm going to
                    check on the beam connection, Yori.
                    You two can keep a watch out for
                    grid bugs.